Ismerd meg a síelők négylábú őrangyalát!

Sok profi síelőknek, téli túrázónak már nem jelent kihívást a pályákon síelni, vagy a kijelölt terepeken kirándulni. Ők azok a kalandvágyó emberek, akik a civilizációtól eltávolodva, a szinte érintetlen tájakon szeretik élvezni a sportolást és a természet szépségeit. A csodás élmények mellett az ilyesfajta kalandok sajnos rejtenek némi veszélyt is magukban, a sötétben vagy a rossz időjárási viszonyok között könnyen eltévedhetünk, vagy lavina áldozatául eshetünk.

Szerencsére még egy ilyen kaland is végződhet jól, mert a hatóságok mindig fel vannak készülve a hegyi mentésre. A modern technológia ellenére a mai napig alkalmaznak kutyákat is az eltűnt emberek felkutatására, hiszen az ő csodálatos érzékeiket, kitartásukat, és legendás barátságukat az emberrel semmilyen eszköz nem pótolhatja. De kik is valójában ezek a négylábú hősök, akiknek sokan az életüket köszönhetik?

A legismertebb klasszikus hegyi mentő fajta kétségkívül a hatalmas, mackós külsejű szent bernáthegyi kutya. Biztosan mindannyian láttunk már ilyen fajta kutyákat, amiket a képeken rendszeresen kis fahordócskával a nyakukban ábrázolnak. A bernáthegyieket kifejezetten lavinamentési céllal és kísérőkutyaként tartották a tizennyolcadik századtól kezdve Szent Bernát kolostor szerzetesei. A kolostor Európa egyik legmagasabb pontján helyezkedett el, a mellette lévő hágó kötötte össze Svájcot Olaszországgal, így az egyik legfontosabb közlekedési útvonal volt akkoriban.

A kutyákat eleinte testőrként és megbízható kalauzként alkalmazták a rossz időjárási viszonyok közt. Azonban évről évre rengeteg utazó került bajba, így a szerzetesek felfedezték, hogy ezek a békés és erős kutyák nagy segítséget jelenthetnek az eltűnt emberek felkutatásában és kimentésében is. A rendelkezésre álló adatok szerint a hegyi mentőként dolgozó bernáthegyiek több mint háromezer ember életét mentették meg három évszázados karrierjük alatt. Nagyobb síterepeken a mai napig találkozhatunk ilyen kutyákkal, ők azonban inkább csak turistalátványosságként szolgálnak.

Manapság már kisebb termetű, mozgékonyabb fajtákat alkalmaznak a hóban eltűnt emberek keresésére, hiszen általában a nehezen megközelíthető terepekre motoros szánnal vagy helikopterrel tudnak csak eljutni a kutyák és vezetőik. Innen a mentők sílécen haladnak tovább a baleset feltételezett helyszínére, így a kutyának egyrészt szívósnak, másrészt gyorsnak kell lennie, hogy követni tudja gazdáját a mély hóban. Erre sajnos a bernáthegyi nem alkalmas nehézkes mozgása miatt. Ezért napjainkban elsősorban inkább sokoldalú juhászkutyákat vagy labradorokat alkalmaznak a feladatra.

Az ő elsődleges feladatuk már nem a mentés, hanem a felkutatás, emiatt lavina kutató kutyáknak szokták őket nevezni. A kutyák az általában áldatlan időjárás körülmények közt, nehéz terepen keresik az eltűnt embereket; különösen nagy a jelentőségük, ha lavina által betemetett turisták megtalálása a cél.

Csalhatatlan orrukkal az akár több méterrel a hó alatt rekedt embereket is kiszagolják, amit vagy ugatással, vagy kaparással jeleznek gazdájuknak. Remélhetőleg nem szorulunk soha a kutyák ilyen segítségére, de munkájukkal érdemes megismerkedni, akár valamilyen hegyimentő kutya verseny vagy bemutató keretében, melyekből többet is rendeznek a síszezon folyamán.