|
- Ausztria
- Szlovákia
- Franciaország
- Olaszország
- Szlovénia
- Bulgária
Legfrissebb írásaink:
Tényleg ilyennek kell lennie egy családi hotelnek?
Nem sokkal azután, hogy a gyerekek hatalmas ricsajjal beözönlöttek a családi szobába, mi pedig végre megszabadulhattunk a csomagoktól, szinte az első percektől fogva otthon éreztük magunkat a Hotel. Sonngasteinben. A Badgastein síterep közvetlen közelében fekvő négycsillagos szállodának meglepően jól sikerült ötvöznie a barátságos, családias hangulatot az eleganciával; és ez nekünk, szülőknek különösen megnyugtató volt, mert bár a gyerekek miatt választottuk a helyet, azért szerettük volna, ha nem csak róluk szól a síelés.
A készséges és kedves személyzet már az első pillanatban levett minket a lábunkról - főleg a mókás recepciós lány, aki néhány közvetlen szóval és egy kis gumicukorral pillanatok alatt meghódította családunk legifjabb tagját, Bencét. Bár január lévén, természetesen síelni érkeztünk, előbb mégis szerettük volna felfedezni a szállodát, a hotel kínálta szolgáltatásokat, és persze a hatalmas játszócsarnokot, amelyről a gyerkőcök rengeteget fantáziáltak, és igen nagy elvárásokkal készültek a meghódítására.
A családi vállalkozás keretében működő Hotel Sonngastein alapelve, hogy a vendégek egyéni igényeit a lehető legmagasabb színvonalon, komplikáció nélkül kielégítse. Itt valóban a vendég az első, és ezt minden pillanatban éreztették is velünk. Gyerekekkel utazva mindig előfordul ez meg az, de akár a köret cseréjét kértük a hisztiző nagyobbik fiunk, Zsombor miatt, akár a kicsi bekoszolódott plüsspingvinjét könyörögtük be a szálloda mosodájába, a hotel munkatársai minden kérésünket természetes, magától értetődő kedvességgel teljesítették.
A legmeghatóbb számomra mégis az az este volt, amikor a porontyok délután inkább a játszóházat választották síelés helyett, így nem voltak elég kimerültek a lefekvéshez, és az egyiknek eszébe jutott az otthon szokásos esti karamellás tejet követelni. Egy darabig próbálkoztunk lebeszélni őket, de mivel a meleg tej mindig segít, így felkészülve a jogos elutasításra bekopogtattunk a négy csillagos hotel konyhájára, hogy egy kis segítséget kérjünk. A főpincér szó nélkül hozott egy lábost, cukrot és egy üveg tejet (az az igazi, jóféle bio házitej volt, amit reggelire is kaptunk), én pedig a fél konyhának megmutattam, hogy készül a karamellás tej nálunk. Egy fiatal pincér srác mókából még ahhoz is ragaszkodott, hogy szobaszervíz keretében ő vigye fel a bögréket a szobába, mondanom sem kell, hogy hangos tetszést aratott a dolog. A szobaszervízt azóta követelik otthon is…
Másnap természetesen már a pályákra csalogatott minket a jó idő. Gastein sokat változott az utóbbi évtizedekben, már nem a luxusterep, aminek korábban szánták. Az árak osztrák színvonalon belül teljesen korrektek, a pályák pedig gyakorlatilag kifogástalanok. A hotelnek egyébként saját síbusza van, amely csúcsidőben (reggel és délután) 5 percenként, a hivatalos síbusznál jóval gyakrabban közlekedik, és csak a vendégeknek van fenntartva. Mivel a busz a felvonótól 2 lépésre tett ki minket, ennél kevesebb gyaloglással egyetlen szállásról sem jutottunk volna a pályára.
Nekünk még az idővel is szerencsénk volt. A szikrázó napsütés, amit sem az utazási iroda, sem a szálloda profi személyzete nem tudott volna megszervezni nekünk, szerencsére majdnem végig velünk maradt. Az utolsó délután leszállt köd elől bemenekültünk a pazar wellness részlegbe, és kicsit lelazítottuk az egész heti síelés után.
Szerencsére a Hotel Sonngastein igazi családi szálloda, ahol mi, felnőttek is teljesen kikapcsoltunk, miközben a gyerekek egész nap különböző programokon voltak. Amikor éppen nem síeltünk, akkor az 1600 m²-es játszócsarnokban tomboltak a többi lurkóval, tudomást sem véve a nyelvi különbségekről.
Sportprogramokon, vetélkedőkön játszottak, délutánonként moziztak, vagy az elvarázsolt kastélyban kódorogtak. A csarnok annyira hatalmas, hogy a játékos kedvű szülőknek sem kell feszélyezve éreznie magát, apuka például szerintem még a gyerekeknél is jobban élvezte a gokartozást. Az egész napos gyermekfelügyeletben teljesen megbíztunk, a gyerekek jól kijöttek az animátorokkal is, akik a csapatversenyeket derűsen, sok türelemmel és humorral koordinálták. A hét csúcspontja volt az a jégkorong meccs, amit a gyerekek vívtak a turnus utolsó előtti délutánján a hotel előtti jégpályán.
Bár kezdetben furcsa volt, hogy a srácok szívesebben vannak a játszóházban, mint velünk, azért hamar megtaláltuk a dolog pozitív oldalát. Kettesben lazítottunk a szaunában, reggelente úszással kezdtük a napot, még egy masszázs is belefért. Az idejét nem tudom már, mikor volt ilyen utoljára… Esténként, ha sikerült begyűjteni a porontyokat, gyakran négyesben mentünk át még a bárba, ahol mi a krémes bécsi melange-ot ittuk, a kicsik pedig a kandalló lángjait figyelték egyre álmosabban. Ha még nem voltak túl fáradtak, megengedtük nekik, hogy egy kicsit hallgassák velünk a bárzongoristát lefekvés előtt.
Egyébként rengeteg szobatípus van a hotelben, a terv az, hogy mindet végigpróbáljuk majd az elkövetkezendő években. A szobák abszolút luxus színvonalúak, felújítottak, internetkapcsolattal és rengeteg apró, praktikus megoldással. Például a gyerekszoba tévéjén csak gyermekműsorokat lehetett nézni minden napszakban, késő este is. A babaszék, babaágy, babyphone bármelyik szobához kérhető. Mi ugyan csak négyen vagyunk, de vannak öt, sőt hat fős családok elhelyezésére alkalmas szobák is.
Szeretjük a jó hoteleket, a színvonalas szolgáltatásokat, és fontos, hogy a gyerekeknek is élmény legyen a síelés. A Sonngasteinban olyan baráti áron olyan magas színvonalú szolgáltatásokat és isteni teljes ellátást kaptunk, amit még osztrák viszonylatban is kiemelkedőnek éreztünk. Mindig szerettünk volna egy olyan helyet találni, ami a családi törzshelyünk lehet, egy olyan síhotelt, ahol a pályák is jók és a szállás is megfelelő. Mi már nem keresünk tovább, inkább biztosra megyünk, most, hogy megtaláltuk a Hotel Sonngasteint.
KAPCSOLÓDÓ SZÁLLÁSOK:
