Képes sítörténet avagy apáink hogy síeltek?

„Semmi sem aczélosítja jobban az izmokat, semmi sem teszi hajlékonyabbá, ruganyosabbá a testet, semmi sem képesíthet nagyobb ügyességre, körültekintésre, semmi sem szilárdíthatja inkább akaratunkat és semmi sem teheti frissebbé lelkünket a lábszánkózásnál.”
A gondolatok Fridtjof Nansen norvég sarkkutatótól származnak, aki expedíciójával, és arról írt világhírű könyvével nagyban hozzájárult a sí sportággá válásához.

Persze a gyökerek jóval korábbra nyúlnak vissza. Nagyjából 4500 éves az a sziklarajz, ami léceken álló, kezében botot tartó embert ábrázol. Közel ennyi idős az a svédországi mocsárból előkerült síléc is, ami 110 cm hosszú, és 10 cm széles fából készült.

Már az akkori vadászó ember is rájött, hogy ha megnöveli talpa felületét, akkor kevésbé süpped bele a hóba, vagy a mocsárba, ezáltal hatékonyabbá, gyorsabbá téve mozgását. Később befedték náddal, vagy bőrrel, így már nem csak könnyebben lépni, de csúszni is tudtak vele.

Az északi kultúrában sok történet, legenda szólt a síelésről, de nem csak norvég, hanem kínai és izlandi művekben is szó esik ilyen beszámolókról.
A 18. században még főleg a harcokban volt jelentősége az ilyen közlekedésnek, de hamarosan rájöttek, hogy kellemes időtöltésnek, testmozgásnak is kiváló.

A 19. században, Norvégiában megrendezték az első versenyeket. Megalakultak az első síiskolák, megjelentek szakkönyvek, és síklubok alakultak. A vasúthálózat fejlődésének köszönhetően már nagyobb tömegek érhették el a sportolásra alkalmas tájakat.

A felszerelések is rohamosan fejlődtek, mely kamatoztathatta a haditechnika vívmányait, de nem csak a sport használta fel a fejlesztéseket, hanem a hadsereg is nagy távolságok megtételére vált alkalmassá extrém időjárási körülmények között.
Napjainkra két nagy irányzat alakult ki, a sífutás, és a lesiklás.

Mndkét irányzatból kialakult űzik  versenysportág, de a kikapcsolódni vágyó hobbisportolók népes táborának is lehetőséget nyújt a feltöltődésre. Az idegenforgalom jelentős területévé nőtte ki magát a síturizmus, a kényelmes kikapcsolódást pedig számtalan eszköz segíti.

Felvonókból létezik felszíni húzólift, csákányos felvonó, szállítószalag, egyszerű kapaszkodólift, tolókaros felvonó, ülőlift, gondolakabinos felvonó, hibrid felvonó, nagykabinos lift, sikló és fogaskerekű vasút. Pályákból pedig különböző nehézségi fokú és technikát igénylő kék, piros és fekete jelzésű.

És a fejlődés tovább folytatódik...